Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékkönyvbe

1.     Ma még összefognak az iskolapadok,

              Ma még kicsik vagyunk, nem vagyunk nagyok.

              De majd ha egyszer útjaink elválnak,

              Maradjon emléke, e kis barátságnak.

 

 

       2.    Ha romba dőlnek legszebb álmaid,

              Reményeid el ne hagyjanak.

              Ne csüggedj, csüggedni nem szabad.

              Sokszor az eldőlt romok alatt a legszebb rózsa fakad.

                                                             

 

 

       3.    Légy szüleid jó gyermeke,

              Testvérednek jó testvére,

              Valamikor valakinek,

              Szerelmes kis felesége.

 

 

       4.    Szép erre a vidék,

              Szép erre az ég is,

              Néha, néha elbúsulok mégis.

              Valaki hiányzik,

              Valakit keresek,

              Csak te vagy az,

              Akit igazán szeretek.

 

 

       5.    Ha majd egyszer, sok év múlva

              Messze visz a sorsunk,

              Gondolj arra, hogy mi egyszer,

              Jó barátnők voltunk.

 

 

       6.    Az ifjúság egy rövid álom,

              Egy pillanat, és tovaszáll.

              Becsüld meg és gondolj arra,

              Ami elmúlt nem jön vissza.

 

 

       7.    Az emlék olyan virág,

              Mely nem hervad el soha,

              Melyet vihar nem tép,

              S szél nem hord tova.

              Gyűjtsd tehát csokorba,

              Amennyit csak lehet,

              S őrizd meg közöttük,

              Az én emlékemet.

 

 

       8.    A tenger szélén van egy kicsi sziget,

              Boldogságnak hívják,

              Legyen az a tied.

 

 

       9.    Kis szobában üldögélek,

              Emlékverset írok néked.

              Légy boldog, és gondolj rám,

              Édes kedves Dórikám.

 

 

       10.   Ha majd egyszer,

              Évek múltán,

              Mikor már a múlt beszél,

              Legyek én is azok között,

              Ki emlékedben él.

 

 

       11.    Pici erdő,

              Pici puszi,

              Pici szádra,

              Pici puszi.

 

 

       12.   A barátság ezüst fonál,

              Mely ha egyszer elszakad,

              Össze lehet ugyan kötni,

              De a görcs ott marad.

 

 

       13.   Majd ha egyszer, évek múlva,

              Legszebb álmod teljesül,

              Emlékezz a múlt időre,

              S emlékedben elmerülj.                 

              Vedd kezedbe a szeretet zálogát,

              S meglásd eléd varázsolja,

              Ifjúságod szép korát.

 

 

       14.   Ismerjen: 1000

              Szeressen: 100

              Kérjen meg: 10

              Vegyen el: 1

 

 

       15.   E könyvet megbecsüld,

              Íróit ne feledd!

              Mert ki e könyvbe írt,

              Az téged mind szeret.

 

 

       16.   Emlékednek hosszú lánca,

              Soha el ne szakadjon,

              Ki e pár sort írja néked,

              Emlékedben maradjon.

 

 

       17.   Bátrabb, vagy mint hiszed,

              Erősebb, mint sejted,

              És okosabb, mint véled.

 

 

       18.   Szedd a kert virágát,

              Egy csokorba össze,

              Rózsát, nefelejcset tegyél

              Egyet-kettőt közbe.

              Tekints néha e pár sorra,

              Látni a fogsz a múltba.

              Eszedbe fog jutni,

              Ki e pár sort írta.

 

 

       19.   Kútágasra szállt egy veréb,

              Emlékkönyvbe ez is elég,

              Ha nem elég,

              Szálljon oda még egy veréb.

 

 

       20.  Légy mindig vidám, mint a tavasz.

              Szeress forrón, mint a nyár.

              Szíved gazdag legyen, mint az ősz,

              De lelked fehér, mint a tél.

 

 

       21.   Dóri, Dóri, Dórika, emlékkönyvét hordozza

              Sorra járja híveit,

              Gyűjti emlékverseit.

              Mire a könyv telelesz,

              Dórikából néni lesz.

 

 

       22.  Addig még sok víz lefolyik a Dunán,

              Míg rájössz; minden egy emlék csupán.

              Ezek olyan értékesek, mint a szemed világa;
Ne engedd hát, hogy feledés boruljon rája!